A Bánffy Katalin – Varga Katalin Alapítvány
„A Széchenyi lakóváros rehabilitációja funkcióbővítéssel” című projekt keretén belül fotókiállítást rendezett
„A Széchenyi városrész életéből” címmel
2014. októberében a Hild Viktor Könyvtárban.
A képeket iskolánk a Varga Katalin Gimnázium diákjai készítették:
Álmosdi Donát
Dávid Lili
Fejes Gergő Richárd
Lambert Lilla
Tamás Máté
Álmosdi Donát vagyok, 18 éves. Körülbelül 2 éve kezdtem el fényképezéssel foglalkozni. Szeretném, hogy az elkövetkező években is közelemben maradjon a fotózás, és nem titkolt vágyam az sem, hogy nagyon boldog lennék, ha kipróbálhatnám magam a filmezésben is. Kedvelem
a csendéletszerű, szinte öncélú mozdulatlan képeket. Fontosnak tartom
a színeket (hiányukat); illetve a letisztult, néhol feszültségkeltően egységes kompozíciót. Úgy vélem, érdekesen hatnak azok a képek is, amelyek nem akarnak történetet elmesélni, hanem csak mint egy keretre feszített vászon igyekeznek üres egységükben hangulatot festeni a szemlélő előtt.
„A lencsén keresztül juthatunk legközelebb a képzeletünkben lévő szépséghez.”
Igazság szerint, soha sem gondoltam volna, hogy én valaha fotózni fogok. Kívülről szemlélve csak esztelen kattogtatásnak láttam, ám amikor először
a kezembe vettem egy profi gépet, rájöttem hogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ezután már kihívásokat láttam az egészben, és ahogyan utána néztem dolgoknak, egyre jobban elmélyedtem az ötletekben és
azok megvalósításban. Mire eljutottam odáig, hogy az iStock Photographytól szakmai elismerést kaptam, már megtanultam, hogy (ahogy a képeken is) nem minden az, aminek elsőnek tűnhet. (Fejes Gergő Richárd)
„… egy rég nem volt érzés gyufafény-ben ballag, szalmalángon billeg”
Dávid Lili vagyok 18 éves. Szabadidőmben leginkább olvasok, de nagyon szeretek fényképezni. Azt szeretem a fényképeken, hogy megpróbáljuk megállítani vele az időt, vagy megörökíteni egy olyan pillanatot, amit nem akarunk elfelejteni.
„Különös dolog a fénykép: mindig jelen időben van, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el.” – Natasha Solomons
Lambert Lilla vagyok, a Varga Katalin Gimnázium tanulója. Régóta érdekelnek a különböző művészeti irányzatok; eleinte rajzoltam, majd amikor megkaptam az első digitális fényképezőmet majdnem 1000db képet készítettem vele mindössze három nap alatt. Ezután már akkor fényképeztem, amikor nem volt kirándulás vagy bármi egyéb esemény. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez az a dolog, amit soha nem unok meg. Elgondolkodtam azon, hogy tervbe veszem mint továbbtanulási célt, de végül úgy döntöttem, hogy valamilyen természettudományos pályán fogom folytatni tanulmányaimat. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ha nem is hivatásként, de hobbiként mindenképpen jelen lesz a fényképezés az életemben.
Tamás Máté vagyok, 17 éves. A Varga Katalin Gimnáziumban tanulok matematika-angol tagozaton.
A fotózással már több, mint 3 éve foglalkozom. Legszívesebben a természetről készítek képeket. Tavalyelőtt jelentkeztem egy szolnoki fotópályázatra, a téma „Karácsonyi fények” volt. Ezen a fotópályázaton 501 közönségszavazattal nyertem jelentős díjat. Tavaly jelentkeztem „Az Év Természetfotósa” pályázatra is.
Lambert Lilla: Üdvözlés